Vannak dolgok, amelyeket nem tudunk a szüleinktől megtanulni.
Nőként és férfiként is elmondhatjuk ezt magunkról mi, Y-generációsok (kb. 1981–1996 között születettek), mert körülöttünk sok minden alapjaiban változott meg. Amit nem tudunk készen átvenni, azt a saját életünkben kell megtapasztalnunk: döntéseken, próbálkozásokon, új kérdéseken keresztül.
Ezért egy ideje más szemmel figyelem a körülöttem élő nőket. Anyukákat, dolgozó nőket, fáradt, mégis tenni akaró nőket. Nem ítélkezve, hanem megértéssel. Hiszem, hogy amikor valamit valóban megértünk, akkor megjelenik a változás lehetősége is.
Látom, hogy másként élünk, mint a szüleink. Más kérdéseket teszünk fel, más feszültségekkel találkozunk, és más döntési helyzetekbe kerülünk. Ezért keresem azokat a pontokat, ahol a mi történetünk elválik az övéktől: hol húzzuk meg ma másként a határainkat, hol van valódi választási lehetőségünk, és hol tudunk tudatosan mi másként dönteni, mint ők, akik előttünk döntöttek.
Y-generációs nőként írok. Egy olyan generációból, amely pontosan látja, mit jelentett nőnek lenni a nagymamáink idejében, mit engedhettek meg maguknak az édesanyáink, és amely most tanulja, hogyan lehet más minőségben élni.
A nagymamáink megtartották a családot. Az anyáink alkalmazkodtak a körülményekhez. Mi pedig most keressük annak a módját, hogyan lehet jól lenni nőként, nemcsak helytállni a szerepeinkben. Bár ebből a generációs nézőpontból írok, a kérdések, amelyekkel dolgozom, minden nő számára ismerősek lehetnek, aki valaha újra akarta hangolni az életét.
Ez az a pont, ahol az önmagunkra figyelés új értelmet kap. Az a belső munka, amely segít ránézni arra, hol tartunk éppen, felismerni a működési mintáinkat, tisztábban látni a határainkat, az erőforrásainkat és a belső jelzéseinket. Ez az a tudatosság, amely segít eligazodni egy-egy élethelyzetben.
Nem véletlen, hogy ez a téma ennyire jelen van a könyvekben, beszélgetésekben, közösségekben. A mi generációnknak valódi szüksége van erre, mert erre lehet felépíteni a saját életünkhöz való belső felhatalmazást.
Az élet ugyanis folyamatos mozgásban van. Más minőségben vagyok jelen akkor, amikor kicsi a gyerekem, és akkor, amikor már nagyobb. Másként működik a testem, más a leterheltségem, más felelősségeket hordozok. Ezért ez a belső figyelem számomra egy élő folyamat: egy újrakalibrálás.
Minden élethelyzet új kérdéseket hoz magával. Hol vannak most a határaim? Meddig tudok elmenni ebben az időszakban? Mit engedhetek meg magamnak most? Mi az, amiért ebben a pillanatban felelősséget tudok vállalni? Amikor ezekre a kérdésekre őszintén ránézünk, elkezd kialakulni egy belső iránytű. Erre az iránytűre lehet felépíteni azt az életvezetést, amelyben egy nő már nem sodródik, hanem tudatosan jelen van a saját döntéseiben.
Az engedély belső kérdése – a valódi töréspont
Van egy pont, ahol sok nő elakad. Nem azért, mert ne tudná, mit szeretne. A legtöbb nő pontosan érzi, mire lenne szüksége, mi hiányzik, mi adna több egyensúlyt, levegőt, örömöt. A kérdés inkább az, hogy szabad-e, jogos-e, belefér-e.
Ezért látom azt, hogy a nehézség gyakran nem a döntésben van, hanem abban, hogy honnan várjuk a belső jóváhagyást. És itt jelenik meg a valódi fordulópont: a felhatalmazás pillanata.
A felhatalmazás ott kezdődik, amikor egy nő már nem engedélyt kér, hanem döntést hoz. Amikor felvállalja, hogy a saját életében ő a vezető, és amikor a döntései következményeit is képes hordozni. Ez a felnőtt női működés.
A Lovara esszenciája
A Lovara számomra nem egyetlen program. A Lovara egy női felhatalmazási ív. Egy belső folyamat, amelyen minden nő végigmegy, amikor elkezdi tudatosan vezetni a saját életét.
L O V A R A
L – látás
Ránézek arra, hol tartok most. Arra is, milyen szabályok szerint élek, és melyek azok, amelyek már nem szolgálnak.
O – önazonosság
Megértem, mire vágyom én valójában, szerepek és elvárások nélkül.
V – választás
Kilépek a sodródásból, és döntést hozok arról, merre megyek tovább.
A – autonómia
A saját életemben én vagyok az irányító, és felelősséget vállalok érte.
R – ritmus
A saját tempómban haladok, figyelem az életem ciklusait és a terhelhetőségemet.
A – aktiválás
Megélem mindazt, amit már tudok magamról, és beépítem a mindennapjaimba.
Ez nem egy fix állapot. Minden élethelyzetben újra és újra formálódik. Nincs egyetlen jó megoldás, nincs mindenki számára működő minta. Minden nőnek a saját életében kell felfedeznie, mi az, ami belefér, mi az, ami most fontos, és mi az, amihez már megérett.
Én ebben a felfedezésben kísérem a nőtársaimat. Ez a Lovara valódi lényege.
A 4 Pillangó helye
A 4 Pillangó programot azért hoztam létre, hogy stabil alapot adjon azoknak a nőknek, akik most kezdenek el magukkal foglalkozni, vagy új élethelyzetbe kerültek, vagy elvesztették a belső iránytűjüket. Ez egy alapozó folyamat, amely megteremti azt a belső tisztánlátást, amire a döntések, a határok és az autonóm működés épülhet.
Meghívás egy éves folyamatba
Ez a cikk egy blog- és beszélgetéssorozat nyitánya. A következő időszakban folyamatosan hozok egy-egy témát: anyaságról, határokról, bűntudatról, női döntésekről, generációs mintákról – mindig valódi női történeteken és beszélgetéseken keresztül.
Ha magadra ismersz ezekben a kérdésekben, ha érzed, hogy itt most valami rólad szól, akkor jó helyen vagy. Ez nem gyors tartalom, és nem inspirációs zaj. Ez egy felhatalmazási folyamat, lépésről lépésre.
Szeretettel, Nóri – a Lovara megálmodója
